2 maraton - 1 hétvége - 1 nagy blama
A cikk végére az alábbi nagyon fontos kérdésekre kaphat választ az olvasó:
- Lehet-e derékfájást Sárgumival gyógyítani?
- Vajon milyen messze repül egy lecövekelt sátor? (emberrel és a nélkül)
- Milyen hangja van az erdei biciklisevő vérpomogácsoknak?
Eperföldjén jártunk,
Amit Csehszlovákok Jahodna-ként ismernek. A Gugli térkép meg sehogyanse.
Így a tavalyi emlékképeimre hagyatkozva kellett a helyszínt megközelíteni. (Nem! Nem tévedtünk el!):)
Út közben érdemes megtekinteni a Tornyosnémeti "arborétumot", ahol gigantikus és páratlan szépségű parlagfüvek nőnek. Asztmásoknak, allergiásoknak kötelező látnivaló!
A szebb napokat látott határátkelő Szlovákia és Magyarország talán legcsodálatosabb pontja. Feltolulnak az emlékek: A nyári hőségben komplett téli szerkóban kucorogtunk a wareszban anno a 80-as évek közepén. Csempésztük az ócsó cuccokat haza. De szép is volt. Favorit váltó te csodás szerkezet. 2 kiló Instant teaport ettünk, ittunk meg 1 helyben, mert azt Tilos volt behozni. Hmmm.
Imádom Szlovákiát a maga ipari retró lakótelep filingjével együtt. De mi nem betont nézni, jöttünk, hanem a Kassai Bike Maratonra. A rajtközpontot profi módon egy sícentrumban helyezték el.
A lámpafényes sátorverés után egyre erősödő zajra lettünk figyelmesek.
- Talán Fagyi és Lódarázs csapata zajong?
- Vagy az eperevő medvék készülnek támadásra?
- Netán az erdei biciklisevő vérpomogácsok szeretnének vacsorázni?
Reggel sátorbontás következett. Nos a kis szellőcske a még lecövekelt sátorbelsőt szépen felkapta, és elpinpongozta előlünk. Szabival próbáltuk elkapni. De nagyon szépen szállt. Ha lesz valahol Sárkányeresztő fesztivál, akkor egy madzaggal feltuningolt sátrammal tuti első leszek.:)
Mivel gigantikus rendezvényről van szó ezért, 8 kroszmotoros és 2 kvados állt a hosszú táv rajtjánál. Meg 20 versenyző. Minden 2. bringásra jutott 1 felvezető. Kellemes füstfelhőben elrajtoltak a kemény gyerekek. Azért kemények, mert már kockára fagyhattak rövid szerkóban.
A szél miatt (írtam már róla?) kicsit hűvös volt.
Szabival mi középtávoztunk 50 km és 1600 szint várt minket. Kicsit mellbe vágott, hogy mennyire megy mindenki. Én csak kirándulósra terveztem a napot, mivel holnap is van verseny.
Ez a szlovák hegy az a "Soha el nem fogyó" típusú volt. Pár köves sodrós lejtő borzolta mászás közben az idegeinket meg a féktárcsákat. Elvileg ezeken a lejtőkön lehetett volna pihenni. Nem sikerült. Éreztem az adrenalin dübörgését. Hú de jó. Mééég. De újra mászás jött.
A csúcson (1200 méter) gyönyörű a kilátás. Máskor loholnék tovább. De ma nem. Élvezem a látványt. Nem az Alpok, de gyönyörű. Hosszan dagonyázok a frissítőponton. Isteni a szilvássüti+müzli+banán így 1ütt.
Szerencsére 1000 méter szintet már begyűjtöttünk, nem sok van már hátra, és most jön a fincsi kis single track. Zúzós meredek technikás. Csak sajnos rövid. Szlovák tesókák szörnyülködve tolják le a gépet. Én megmutatom nekik, hogy kell ezt csinálni. :) A nézők nekiállnak az életnagyságú lovas szobrom kifaragásának.
Előttem egy csini lányka repeszt a dózeren lefelé. Nagy dilemmába kerülök. Előzzek vagy gyönyörködjek még a látványban. Sajnos egy kanyarban megcsúszik, lemarad. De kár.
Hopsz elfogytak az emberek. Na ésszel Árpikám, mert tavaly jól szétütötted a hátsó gumidat az éles köveken. Hogy egyes emberek milyen felelőtlenek. Eljönnek 0-ra kopott semislick gumikkal. Szörnyű. Jó is az a Nanoraptor 4 bárra fújva. De nem ide. (Na itten most magamról beszéltem)
Megúszom az esést és a patakátkelést is. De a kötelező defekt az befigyel. Nem is csodálkozom. Kicsit imbolyog a kerék, de kibírja a célig. Fagyi nyomja rólam a célfotót, a darazsak bíztatnak, nagyszerű a hangulat. Szabi már tisztára mosott géppel fogad.
Tömören: Szuper családias verseny, jó szervezés. Változatos pálya.
400 pénzér (3200 Ft), zselé, energiaszelet, profi pálya jelölés, korrekt frissítés jár. A célban gulyás és Koffola vagy sör.
Jövőre több Szlovák versenyt meg kell, nézzek - vonom le a tanulságot.
