Azzal kezdődött, hogy Sanci már 1 éve ide adta az összes okosságot, pulzusgörbét, és egyéb tudományt. Köszi. Na mondom akkor időben vagyunk szép nyugiban nekiállunk felkészülni. De aztán Pató Pál módjára halogattam a kezdést. Nyáron nagyon meleg volt, ősszel meg hideg. Mindig volt valami nyirmogni való.
Aztán lehullott a hó és el kellet, hogy menjek csúszkálni. Síelés és snowboard volt a program. Sportokat nem keverünk így a bicaj szépen téli álmot alukált. Hogy térdeimet kíméljem így Spinningre sem jártam. Fejben készültem a Trophyra. Téli alapozás így valahogy elmaradt.
A nagy csúszkálásban még szét is ütöttem rendesen a vállam. Így aztán egyre ramatyabb állapotba kerültem tavaszra. Ortopédián arra a felvetésemre, hogy csak 20 cm-t tudom előre felemelni a kezem és zsibbad a tenyerem, azt válaszolták, hogy ez így teljesen rendben van, és gyógyszer nélkül hazaküldtek. Pihentessem, mondták. Betartottam a tanácsot. Sikerült is 6 kilát felhízni.
Mondom magamnak, milyen egy táposcsirke rokkant tata vagy te Árpikám.
Elővettem 3 edzéstervet. Abból leszűrtem a lényeget. Bakker tekerni kell, nem lehet másképp. :)
Március 1-től kezdtem a tervszerű felkészülést. Csodálkoztam is, hogy két hét professzionális készülés után Gardán az edzőtáborban mutatkoztak az edzetlenség jelei. Nem ment a bringa. Na ennyit ér a tudomány, vontam le a következtetést. :)
Majdnem fele annyi km-t tudtam tekerni, mint tavaly. Aztán mikrociklus, makrociklus, pihenőhét következett. Minden volt, ami a nagy könyvben meg van írva. Azért a Tahi időfutam még elég rosszul ment.
A cél 300 edzésóra teljesítése volt márc1-től jul 12-ig. Ez átlag 15-16 órás heteket jelentett. Amikor tudtam tekertem.
Jelentem a tervet sikerült hihetetlen módon 102%-ra túlteljesíteni. Árpád a jómunkásember 300 óra helyett 306 órát kerékpársportolt a nagy verseny előtt. Így testét lelkét jól megacélozta.
